Extrovertált vagy introvertált személyiség vagy-e?

A mentális folyamatokhoz olyan attitűd kapcsolódik, amely arra utal, hogy az illető személy milyen módon töltődik fel, gyűjt energiát. Az itt megjelenő dichotómia a Jung által extraverziónak és introverziónak nevezett preferenciáké.

Az Extrovertált személyiség (E)

Személy figyelmét elsősorban a környezetében lévő tárgyak, személyek, események kötik le. Az fokozza, növeli lendületét, amikor hat a környezetére, megerősíti súlyát, elismertségét. Kezdeményezi és fenntartja a környezettel való sokféle kapcsolatot, az aktivitást.

  • emberek sok információt képesek egyszerre a világból felvenni, de azt másokhoz képest felületesen dolgozzák fel.
  • Az Extrovertált típusú emberek energiájukat általában kívülről szerzik,
  • könnyen barátkoznak és sok kapcsolatuk van, de ezek sokszor felszínesek.
  • Általában jóval beszédesebbek, könnyebben kommunikálnak, mint mások, „beszélve” gondolkodnak.
  • Jól teljesítenek azokon a területeken, ahol sokat lehet beszélni és érzelmeket kell kifejezni, még ha azok nincsenek is meg (színészet, politika).
  • Nagyon „benne élnek” a világban, de ez sokszor csak a látszat, néha éppen olyan nehéz eligazodniuk benne, mint másoknak, csak épp könnyebben kérnek segítséget.
  • Könnyebben kitárulkoznak, fizikai és pszichológiai személyes terük másoknál kisebb, s azt szívesen szűkítik.
  • Zavaró lehet, hogy felszínesek, sokat és látszólag cél nélkül beszélnek, „összevissza fecsegnek”,
  • kitárulkozásukkal és a mások kitárulkozásának igényével pedig néha durván megsértik a másik ember intim szféráit, anélkül hogy ennek a tudatára ébrednének.
  • Kérdéseikre azonnali reagálást várnak, türelmetlennek tűnhetnek.
  • Nemcsak szívesen dolgoznak társaságban, hanem éppenséggel nem szeretnek és nehezen tudnak egyedül dolgozni, boldogulni.
  • Állandó segítséget, irányítást igényelnek, és ezt általában el is várják.

Az Introvertált személyiség (I)

Személy számára a fő működési terület belső világának fogalmai és gondolatai között van. A tartós, maradandó fogalmak, ezek kimunkáltsága fontosabbak, mint a külső, múlandó események, szívesen szemlélődik, elmélkedik egyedül, visszavonultan.

  • Az információfelvevő csatornájuk szűkebb, annak ellenére, hogy (vagy talán éppen azért, mert) a megszerzett információt sokkal alaposabban dolgozzák fel.
  • Általában sokkal körültekintőbbek és alaposabbak az E-típusúaknál.
  • Energiáikat saját belső világukból szerzik, nehezen teremtenek kapcsolatot, de sokkal mélyebb barátságokat ápolnak, mint az E-típus.
  • Általában hallgatagok, bár ha megszólalnak, ugyanolyan jó vagy még jobb, „mély” dolgokat mondanak, mint az extrovertáltak.
  • Írásban, talán e kommunikációs forma lassabb sebessége miatt, könnyebben ki tudják fejezni magukat, mint szóban.
  • Zavaró lehet, hogy könnyen elvonulnak, magukba fordulnak
  • Sokszor a kérdésekre, problémákra nem azonnal reagálnak („jól megrágják”).
  • Az előző pont miatt sokszor csiga lassúnak vagy közönyösnek, sőt barátságtalannak tűnhetnek (pedig valójában nem azok).

A jungi személyiség-tipológia kritikája

Jung gyakorlata óta az extraverzió és introverzió fogalmait több más pszichológiai irányzat is átvette, értelmezésében módosította és alkalmazza.

Jelentős különbség a jungi-myersi és más irányzatok között – melyek egyébként az egyik szót megváltoztatták extroverzióra -, hogy az Jungi felfogásban minden preferenciapár dichotómia (szélsőség), nem pedig kontinuum két szélsőség között. Azaz nincs kicsit vagy nagyon introvertált személy, hanem valamely mentális funkciók introvertált vagy extravertált alkalmazása zajlik e felfogás szerint.

Az ugyanakkor ismert, hogy valakire több olyan magatartás jellemző, amely például extraverzióra utal, mint másra, aki esetleg szintén extravertált. Ebből azonban nem következtethetünk a jungi-myersi extraverzió mértékére, mivel ez a preferencia és nem a magatartás megragadását célozza meg. Ezért amikor ebben a rendszerben magatartás leírásával kívánjuk valamely preferenciát megjeleníteni, akkor pusztán tendenciákról beszélhetünk.

A fentiekből az is következik, hogy ebben a rendszerben nincs helyes vagy helytelen mértéke a preferenciáknak, az MBTI nem normatív eszköz. Jung a preferált attitűd és a szintén leginkább preferált mentális folyamat kombinációjából alkotta meg nyolc típusát. Így például egy extravertált gondolkodó (ET) az a személy, aki jellemzően analitikusan fordul a világ felé, az eseményeket elsősorban logikai következetességük alapján értékeli, és következtetéseit meg is osztja a külvilággal.

A T(hinking = gondolkodás) a számukra a legmegbízhatóbban működő funkció, ezt mutatja is kifelé, ugyanakkor – ha egészséges emberről van szó – a többi funkciót is alkalmazza, amikor azokra van szükség. Mivel ezeket inkább belső világában, azaz introvertáltan használja, ezért nem biztos, hogy a külvilág számára sok látszik ezekből a funkciókból.

Az MBTI – a jungi felfogásnak megfelelően – egyensúlyi elmélet, vagyis ha valaki az attitűd dichotómiából az extraverziót választja, ezt az egyik mentális funkciónál alkalmazza, példánkban a gondolkodásnál (T), míg a másik funkció (érzékelés vagy intuíció) esetében introvertáltan működik.

A myersi rendszer a jungi felfogást úgy követi, hogy a Jung által leírt típusok az adott személy számára a legmegbízhatóbb, más szóval az lesz a domináns funkció.


Források:

  • A vezető személyisége – vezetői személyiségelméletek (Koronváry Péter, 2005)
  • Myers-Briggs Típus Indikátor (MBTI) Magyarországon (dr. Erős Ilona – Jobbágy Mária)