Jung felfogásában kétféle mentális funkció vagy más néven pszichés folyamat létezik. Az egyik az észlelés, a másik az észlelt információk szelekciója, a velük kapcsolatos döntéshozatal meghozatala. Az észlelést Jung irracionális funkciónak nevezte, mivel ez a válogatás nélküli adatgyűjtést valósítja meg. Az észlelésben megjelenő preferencia-dichotómia az érzékelés és az intuíció.
Érzékelő észlelés (S):
Az a személy, aki észlelése során az érzékelést részesíti előnyben, jobbára a kézzelfogható tapasztalatokra törekszik. A reális, érzékszervileg megragadható létező a számára valóságos. Az érzékelő azt tudatosítja elsősorban, ami a múltban és a jelenben történt, történik. Élvezi a jelen pillanatot, realista, jó a részletek megfigyelésében, és azokra emlékezik is.
- Gyorsan felfogja a részleteket.
- Gondja lehet viszont a nagy összefüggések, a teljes kép meglátásával.
- A lehetséges alternatívák meglátása nem megy könnyen.
- A feladat sikeres kivitelezéséhez szükséges részleteket gyorsan átlátja.
- Gyakran idegesíti a bonyolult elmélet.
- Otthon van az aktuális dolgokban.
Intuitív érzékelés (N):
Az a személy, aki észlelésében a lehetőségek, az összefüggések, a többértelmű jelentések megragadására törekszik. Jung szerint ez a típus észlelésében a „tudattalan” utat követi.
Hirtelen jön, valami „bekattan”, vagy egy felfedezés, ráismerés formájában jelenik meg a jelentés. Az intuitív észlelő világa a jelenben érzékelhetőn túlmutató világ, beleértve a lehetséges jövő eseményeit, az elvont összefüggéseket.
Míg az érzékelő számára egy alma: kerek, zamatos, piros, illatos, addig az intuitív ugyanerről Ádám és Éva, egy sült malac vagy a nagymama almás pitéje jut eszébe.
- A részletek gyakran becsapják.
- Gyorsan átlátja az összefüggéseket.
- Könnyedén azonosítja a problémákat és a megoldásokat.
- Gyakran megfeledkezik a megvalósításhoz szükséges részletekről.
- Élvezi és otthon van a bonyolult elméletekben.
- Az aktualitások helyett inkább a jövővel foglalkozik.